NAMASTE A koncertnap elején elég felhős volt az ég, nagy viharra számított mindenki. Viszont amikor a Namaste felment a színpadra, egyből kisütött a nap… most vegyük ezt jelnek? A zenekar egy funky-s nótával indított, tehát boldogan kezdődött az idei döntő is. Jazzes dallamokat hallhattunk meghintve egy kis csellóval és szaxofonnal; a 7 tagú banda pedig hatalmas energiával mozgatta meg a közönséget is. A srácok lelkesen énekeltek és a hangszereikkel is remekül bántak… a nap ennél talán nem is kezdődhetett volna jobban! Remek! DIZASTRO A kezdés nem alakult a legszerencsésebben a chicagói négyesnek: a koncert a nevükhöz mérten egy kisebb “balesettel” indult. A szintetizátor nem hagyta magát megszólaltatni, így a kvartettből – legalábbis amíg a probléma megoldódott – trió lett. De nézzük magát a fellépést: a srácok zenéje elég energikus hogy rocknak, de elég dallamos is, hogy popnak nevezzük, sőt, a banda néha bedobott egy-két rapbetétet is, ezzel aztán tényleg teljessé téve a hangzást. El is mondhatjuk, hogy szinti nélkül sem volt különösen nagy hiányérzetünk. Jó kis fellepés volt ez egy zenekartól, amelyik ráadásul a bolygó másik feléről repült ide a döntőre: szép volt, chicagói srácok! THE MAD TRIST Négy srác Hollandiából; remek fellépést láttunk, de a dolog bizony vizuálisan se volt utolsó. Úgy szolt az egész, mint egy igencsak felpörgetett popzenekar, a Telecaster gitárok pedig tényleg megadták nekik azt a bizonyos pop edge-es hangzást. A remek, fülbemászó dallamok mellet a srácok ügyeltek a nézőkkel való folyamatos kommunikációra: ezeknek a soroknak az íróját bizony sikerült teljesen lenyűgözniük. Remek zenekar! Most van az, amikor azt mondom: köszi, Hollandia! DROWNING FATE Szolid, és hihetetlenül pontos. Kemény, de nagyon technikás rock. Egy héthúros gitáron játszó gitáros, és egy 6 húroson játszó basszeros tornáztatta meg az ujjait, méghozzá igen hatásosan. Kicsit emlékeztettek a Toolra, de olyan effektekkel, amik pedig inkább az emo zenekarokra jellemzőek; ez a négyesfogat bizony tornádóként csapott le a fesztiválra. Külön meg kell említenünk az énekest is, akinek akkora tüdeje van, mint egy ház, és bizony pontosan is énekel. Rock n roll! CROSSED KEYS Dögös rockzenekar dögösebb női énekessel, mint a legtöbb férfi frontember. Sőt, meg egy country-dalt is játszottak – na, ezt hívom én californiai rocknak! A lánynak legalább olyan jó hangja volt, mint ahogyan kinézett; egyszerűen óriási volt, amit művelt a színpadon. Szóló riffek, kemény basszus és remek dobok támogatták a hölgyet, mindannyian stílusosan felöltözve… igen! Köszönjük a show-t Los Angeles, köszönjük a remek látványt fiúk-lányok. Háromszoros hurrá az L.A.-i bandának! THE NOVELESTILO Történelmi pillanat az Emergenzában: először a döntők történetében egy japán banda a színpadon! Hát, ezek a srácok megmutatták. Valahogy úgy néztek ki, minta a 30-as évekből idecsöppent, jól öltözött gengszterek lennének, közben pedig a jazzt keverték a hip-hoppal, de a fő profiljuk mégiscsak a funk maradt. A nagybőgő is az első a döntők történetében, és ráadásul a hangszer több mint száz éves volt! A négy tokiói srác lenyűgözte a közönséget, sőt, be is vonta őket majd mindenbe. A lényeg ma pedig ez volt: a nézők remekül erezték magukat a japán fiúk koncertjén, amit kértek, meg is kapták. Funky, funky, funky. Remek show volt! AERIAL VIEW A mai nap egyetlen indie zenakara. A srácok