Ami még július végén, több mint 40 debreceni és környéki zenekarral való találkozással elkezdődött, az most, április 25-én, a Lovardában fejeződött be. Hat koncerteste, kétezer ember, sok remek zenekar… nézzük hát, hogyan végződött a debreceni Emergenza fináléja, a regionális döntő! 2009. április 25. A koncertet az EZ kezdte. Ismét sikerült a balmazújvárosi rajongótábort mozgósítaniuk, így nagyon jó hangulatban telt a zenekar fellépése. A fiúk nagyon-nagyon jól játszották akusztikus számaikat, azt kell mondjam, hogy sokat fejlődtek az első találkozásunk óta. A nagyobb színpadon is magabiztosan viselkedtek, a játszott dalok is nagyon jók voltak, összességében tehát egy nagyon jó koncertet láthattunk. Egyedül a számok közötti átvezetőkön, mondatokon, a közönséggel való kommunikáción kell kicsit javítani, de már most is egy nagyon szerethető, és nagyon jó produkciót láthattunk. Stílusváltás. Mi az, hogy! Jött a Hatred Solution, és jött velük az a rengeteg (agresszív?) energia, ami már a Klinikában is megvolt. A srácok ismét szaggattak, és a nagyobb színpad adta lehetőségeket is kihasználták, olyan színpadi mozgást láthattunk, ami után Michael Jackson is megnyalná a tíz körmét, ha metalt játszana, gitárral. Egyedüli negatívumként viszont sajnos fel kell hozni az új dobost, akinek valószínűleg nem sok ideje volt a számok megismerésére, így néhányszor elvesztette a fonalat – a néhány pedig ezen a szinten már sok. Persze rögtön azt is hozzá kell tenni, hogy ezek a dalok nem azok az egyszerű kettőnégyes nóták azért. A koncert végül a hatalmas őrjöngés miatti kábelszakadás miatt a tervezettnél hamarabb végződött. Következett a Grund, akikre igen szép számmal voltak kíváncsiak a fiatal rajongók, valószínűleg a közérthető, fiatalos stílus miatt. A srácok fejlődtek az előző körök óta, de véleményem szerint még mindig nem érték el az este átlagos szintjét. Viszont ez nem eget rengető probléma, a srácok még fiatalok, és koncertről koncertre fejlődnek. A dobost kiemelném, mivel ő nagyon jól játszott, remek ritmusalapokat adott a srácoknak a dalokhoz. A REC lépett a Lovarda színpadára, és ami legelső ránézésre szembetűnő volt, hogy Háló Roland gitáros helyét egy új srác vette át. Viszont ő is nagyon jól játszott, azt kell mondjam, hogy a lehetőségekhez képest remekül tudta pótolni Rolandot. Az egész zenekar hőfoka viszont, nem tudom, mi miatt, kicsit mintha visszaesett volna a Klinikás fordulókhoz képest. Talán a nagyszínpad, talán Roland hiánya, nem tudom; mindenesetre így is egy jó koncertet láthattunk, de az biztos, hogy ebben a zenekarban ennél sokkal, de sokkal több van. Hajrá srácok! A másik balmazújvárosi zenekar, a Karantén következett, robbant be a színpadra, pakolt oda egy hatalmasat a Lovardára, és így tovább. A fellépés ugyanis nagyon jól sikerült! Dögös számok, remek hangszeres játék minden tag részéről, jó kis átvezető szövegek a számok között, egy jó frontember… mi kell még? A hangulat, ahogy mondani szokás, a tetőfokára hágott, az a kis Tankcsapdás beütés meg… kit érdekel, komolyan. Rock and roll! A Buggz Bunny zenekar az elődöntők folyamán már sikerrel bizonyította a profizmusát, a hangszeres tudását, szóval azt, hogy ők bizony egy nagyon jó zenekar. Ezt ismét sikerült megmutatniuk, azonban ugyanúgy, mint a REC-nél, náluk is végig volt egy kis hiányérzetem, amit nem tudtam hova tenni. Lehet, hogy a nagyobb színpad, lehet, hogy a fáradtság, lehet bármi, de a konkrét okot nem sikerült kiderítenem, azon kívül, hogy az énekesnő ma biztosan nem volt jó formában, sem éneklés, sem frontember téren. Félreértés ne essék, igen-igen jó koncert volt ez is, de a Buggz Bunnytól láttunk már jobbat is, és biztos, hogy fogunk még jobbat is látni. A Hopethelast jött, látott, és… azt nem tudni, még, hogy győzött-e, de hogy a fellépésük akkorát sz