2008. október 25.
Elérkeztünk hát a Debreceni Emergenza Fesztivál selejtezõinek utolsó fordulójához. A készülõdés itt is nagy volt, a ma játszó bandák nagy része már valamelyik (ha nem mindkét) elõzõ napra eljött, hogy felmérje a terepet, mire is számíthat. A mai napon hét zenekar lépett fel, azonban mivel tegnap a tervezett öt továbbjutó helyett csak négyet tudtunk avatni, úgy döntöttünk, hogy a három nap alapján a legtöbb szavazatot kapó kiesõ zenekar is továbbjut majd. Nem sejtettük még, hogy pont ez a nap lesz az...
               Az Idea Implant, az egész debreceni mezõny legfiatalabb zenekara kezdte az estét. Bár elõtte volt egy kis izgulás, azért a srácok bátran csaptak a húrok közé az igen nagy számban megjelent, mélyen tisztelt publikum nagy-nagy örömére. Méghozzá milyen jól! A fiúk nem bonyolították túl a dolgot, de egy punk rock zenekarnál bizony addig jó a történet, amíg ezt nem teszik meg... egyszerû de nagyszerû, dallamos-bulizós zenéjükkel hamar megragadták a nézõket, minden dal után velõtrázó sikítás töltötte meg a Klinika Klubot, de nem jogtalanul! A fiatal srácokból áradt az energia, és bár néhol volt egy kis pontatlanság az egyik gitár részérõl, összességében elmondhatjuk, hogy nagyon jól játszottak, és nagyon jól játszottak együtt. Ismét azt tudom mondani: csak így tovább, ebbõl még lehet valami!
               Egy régi ismerõst üdvözölhettünk ismét a színpadon a sCoolPhoto zenekar személyében: a zenekar az elõzõ szezonban már megjárta a Budapesti Emergenzát, akkor pedig egészen a döntõig vitték. Azt kell, hogy mondjam viszont, hogy itt már egy egész más sCoolPhotot láttunk. A tavalyi kicsit pontatlan, de azért szerethetõ srácokból igazi rocksztárpalánták lettek: a pontatlanságoknak már nyoma sincsen, minden ott van, ahol kell, és amennyire kell egy ilyen punkzenekartól! Magabiztosan, keményen odatettek mindent, és még olyan showelemekkel is volt idejük foglalkozni, mint a világ leglököttebb fejfedõi, sapkái és kalapjai. Az énekes hangja továbbra is nagyon fekszik ehhez a stílushoz, nem csoda hát, hogy a közönség majd megõrült értük: rengeteg kéz röppent a magasba a szavazásnál. Úgy tûnik, minden adott ahhoz, hogy ebbõl a zenekarból bizony valami komolyabb dolog is kisülhessen – én minden esetre nagyon szurkolok!
               A következõ zenekar, az EZ, bár akusztikus zenét játszott, nem finomkodta el a dolgokat túlságosan, a zenéjük inkább poprocknak volt mondható. A számok dallamosak voltak, jól szóltak, közérthetõek voltak és nem voltak feleslegesen túlbonyolítva. Sikerült is megnyerniük a nézõket a fiúknak, a számokon kívül talán azzal is, hogy négy nagyon szimpatikus úriembert láthattunk ott fent zenélni a színpadon. Sok negatívumot nem tudok felhozni, talán a rímeken itt-ott lehetne még faragni, valamint a számok közötti ûröket még biztosan jobban ki kell tölteni, de egyébként nagyon rendben volt a produkció.
               Az akusztikusabb beállítottságú zene után egy igazi, vérbeli poprock zenekar vette át a színpadot, méghozzá a Solar Surf. De milyen jól tették mindezt! Az énekesnõnek remek hangja van, és színpadi mozgásával sikeresen el is tudta adni a produkciót – a srácok pedig nagyon profin tették amit tenniük kellett, zenéltek óramû pontossággal. Itt már volt egy-két jobban megtekert, ötletesebb téma is, de ez nem ment a közérthetõség rovására. Keményebb és lágyabb részek váltogatták egymást, de végig megmaradt a poprockos, letisztult tiszta érzése az embernek. A srácok színpadi mozgásán talán még lehetne valamit javítani, hogy a látványból is annyi energia jöjjön, mint a zenébõl (meg az énekesnõbõl), egyébként viszont egy nagyon-nagyon jó koncertet láthattunk.
               A Karantén zenekar személyében belecsaptunk a rock and rollba, konkrétan annak egy modernebb változatába. A zenekart egész nyugodtan hasonlíthatjuk a Tankcsapdához, mind a felállás, mind a játszott zene alapján. Az egyszerû, d