A zene nem kézzelfogható termék. A zene a lelkünk egy terméke, egy út, hogy elmondjuk, élünk. A testünk legmélyéről jövő édes érzés. Más szóval a zene egy lehetőség arra, hogy kommunikáljunk másokkal, hogy legbelső érzelmeinket mutassuk ki nekik. A színpadon játszó vérbeli zenész teljesen átadja magát a közönségnek. Ez egy ajándék - több, mint csupán zenei ajándék. A zenében van egy bizonyos meghatározhatatlan kedvesség, egy adag lélek és bizalom, szenvedély és melegség. Ez mind együttvéve a legszebb, és legértékesebb része a zenélésnek, a zeneírásnak. Ellentétben azzal, ha lemezt vagy rádiót hallgatunk, az élőzenében adott a lehetőség, hogy az előadót szemtől szembe lássuk, hogy "találkozzunk" vele. Azzal, hogy fizikailag közel vagyunk, hogy érezzük a művészt, egy igazi, "teljes" érzéssel leszünk gazdagabbak. Egy modern és digitális korszakban, ahol az életünket az interneten éljük, nap mint nap régi és új barátokra lelünk a Facebookon vagy myspace-en, szükségünk van valamire, ami igazi. Az élőzenét bizony élő emberek is játsszák, élvezettel, szenvedéllyel. Mindezeket az érzéseket csak egy igazi színpadról lehet átadni. Az Emergenza (és az összes cég, aki utánozza világszerte) megadja a lehetőséget arra, hogy nagyszínpadon fejezzétek ki az érzéseiteket, és ezzel egyfajta kapocsként szolgál a zene és az emberek között. Egy szociális, kulturális kapocsként, ha úgy tetszik. A Fesztivál közel két évtizede alatt létrehozta a világ legnagyobb élőzenei közösségét. A nézők pedig ezalatt a két évtized alatt óriási élményekkel és történetekkel gazdagodtak; olyan élményekkel, amelyek örökre megmaradnak. Történetek, mítoszok, legendák és mítoszok, amik még ma is keringenek... történetek, amiket még ma is szívesen elmesélünk, kalandok, amíg mindaddig folytatódni fognak, amíg a fesztivál létezik. Reméljük, a következő 20 évben még több, még nagyobb élményekkel tudunk gazdagítani mindenkit, aki kapcsolatba kerül a fesztivállal.