Jelentékeny tömeggel zárta a vidéki elő- és középdöntők sorát a Székesfehérvári utolsó forduló. Már elővételben rengeteg jegy elkelt (2 zenekar együttesen 280 jegyet adott el), de a pénztár sem maradt munka híján az est folyamán. Magyar koncerthelyszínhez képest apró (20 perces) csúszással el is kezdődött a verseny.

A színpadot a gyöngyösi Zyon zenekar melegítette fel, sőt, hevítette vörös izzásig. Már volt szerencsénk az urakkal találkozni Egerben ahonnan elsőként jutottak tovább – ott is maradandót alkottak, de ez a koncertjük talán még jobban ütött. Tökéletes, kompakt produktummal álltak elő, minden hangot, és ami talán még nagyobb szó, minden szünetet a helyén kezelve. Korrektül átkomponált zenéjükben van hely a két gitár energikus játékának, a ritmikus töréseknek csakúgy, mint énekesük meglehetősen változatos hangjának. Semmi túljátszás, és kitűnő színpadi jelenlét. Laci, az énekes talán még több hangszínt vihetne a zenébe, hiszen néhol fel-feltünedezett egy-két utalás arra, hogy a képességei megvannak rá. A zenekar az 1. helyen végzett és ezzel kvalifikálta magát a Budapesti döntőbe, melynek szemlátomást nagyon örültek. Gratulálunk!

Nagy létszámához képest gyors átállás után következett az általam eddig látott egyik legügyesebb honi ska zenekar, a veszprémi illetőségű Eskabbe. Már a műfaji sajátságokból adódóan is hamar jó hangulat keletkezett mind a színpadon, mind a közönség soraiban, de a zenészek is igazán igyekeztek biztosítani mindenkit az igényes, mindemellett meglehetősen eksztatikus szórakozásról. A jó tempó és a többnyire pontos fúvószenekari arrange-ok mellett külön kiemelendő Gyula, a pozanos játéka és színpadi teljesítménye, melyet a vokálozás mellett különböző, már-már akrobatikus elemekkel tett teljessé. A zenekar talán még a fúvósszekció tisztaságán, valamint az önálló hang finomításán munkálkodhatna, nekem kicsit még sokszor kerültek bele olyan rockzenei elemek, melyek némileg stílus idegennek hatottak. A felállás a 2. helyet szerezte meg, és ezzel a budapesti középdöntők valamelyikébe juttatták magukat.

Ezek után egy helybéli sztárzenekar következett, több helyi illetőség nagy kedvence, a hard rockot játszó Tűzvonal. Stílushoz illő öltözékben, mi több, az egyik gitáros szemszűkítő-vandalizáló kontaktlencsében léptek színpadra, hogy profi, ám jószerivel minden eredetiséget nélkülöző műsorukat előadják. Azt kell, hogy mondjam, hogy a színpadon minden becsülettel el volt játszva és többnyire tisztán el volt énekelve, ám sajnos a színpadkép nagyrészt statikus maradt. A konferanszok sem mozgattak meg igazán senkit, és a végén talán kicsit hosszúra nyúlt gitárfejből-tűzijáték is csak arra volt jó, hogy levonhassuk (legalábbis jómagam) a konzekvenciát: a hard rock/heavy metal stílusban nem elég egyszerűen jó iparosnak lenni; mind zeneileg, mind látványban olyasvalamit illik nyújtani a közönségnek, amitől még egy kiábrándult öreg rocker is eldobja a makóit és felcsatolja a parókát, hogy legyen mit rázni. A zenekart a közönségszavazás nem juttatta be a zsűri elé.

Mindamellett a hangulat természetesen egy pillanatra sem hagyott alább a teremben, és máris színpadra állt a Dreamer zenekar. Zenéjükben néhány jó zenei ötlettel erős harcban álló útkeresés fedezhető fel és az énekes részéről helyenként – sajnos – hangkeresés. A két gitár játéka esetenként egymásba ütköző. A dobos viszont többnyire egészen kiválóan játszott, jó tempót és stabil 2-4-et adva a zene alá, néhol azonban az apróságokban elveszve. Ha a zenekar megtalálja végül a saját zenei hangját, még hallhatunk róluk, mindenesetre 4. helyet sikerült megszerezniük, amit, remélem, bíztatásként fognak fel a további fejlődésre. A helyezés egyben a Gityó hangszerbolt ajándékát, egy gitárt is magában foglalt.
<